2008. 02. 06.
megérkeztünk. az út, hát az út az nem olyan volt amire számítottam. a repülés az valami hihetetlen csodálatos dolog volt... az elején. aztán majd szétuntam magam az út tényleges részén, csak hogy majdnem szívgörcsöt kaphassak a leszállásnál. mellettem repülésben tapasztalt emberek is érdeklődve figyeltek kifelé az ablakon. én azt hittem csak meg kell szoknom mert hogy ez mindig ilyen. azt hittem a repülők mindig enyhén jobbra érkeznek meg nem egyenesen, majd mindig leérintik a szárny szélét a földhöz, s azután mindig úgy fékeznek, hogy a szemeidet azt vissza kell türnöd a gödreibe. nah, mindegy. ne fapadoson keressek repülési élményt...
hajnal volt, angol hajnal. angol neonokkal a bristoli reptéren, angol szájszaggal a folyosókon. de boldogan lépdeltem bele a tömegbe. alig fél óra és börönddel a kezemben, boldog mosollyal arcomon lettem majdhogy elgázolva egy garázda autós által, aki pont az ellenkező oldalról jött mint én arra számítottam. igen, ezt még szokni kell...
magyar cimbora várt minket, infocsere. itt mi vs otthon mi. bristol az ablakon csak szétkent emlék. itt is gyorshajtanak ha nincs forgalom. gloucester csak egyenházak halmaza, sirályszaros autók sora. nah, majd reggel felfedezzük...
2 comments:
A repülőgép jobb szárnya leért a földre ? Úristen, csoda hogy még élsz... :) Nem semmi első repülőút lehetett, ami hangyányira volt csak egy komoly katasztrófától...
Remélem azért ez nem vette el a kedved a repüléstől, és majd a visszaúton bátor leszel. A le és felszállás egyébként mindig izgalmas, de legalább valami izgalmas is van az egyénbként szerintem is dög unalmas repülőúton.
Milyen a meló ? Mit csinálsz ? Mikor kelsz ? Hogy bírod ? Írj gyakrabban !
ehh... két ember biztosíthat a dologról. meg a maradék 100 csak őket nehezebb lesz megtalálnod.
Post a Comment