szumma

2008. 02. 09-18.
szóval, alig két hete - 12 napja érkeztünk meg ide. semmi sem úgy alakult ahogy azt elterveztük. konkrétan mindent közösen terveztünk, s most csak egyedül vagyok. minden megváltozott. mindent újra kell terveznem. terveznem? mennyire utáltam tervezni az életemben. eleddig kétszer terveztem - ezen angol utat nem beleszámolva - és egyik sem sikerült, sőt. hát ezen eset sem fog megerősíteni engem a tervezés fontosságáról...
munkába álltam egy olyan cégnél ahova csak azért mentem mert ők ide akartak elhelyezkedni, gondoltam így könnyebb lesz. lakom egy lakásban ahova azért jöttem mert ők jól ismerik a tulajt és megígérte nekik. nos ők - a bátor páros - már otthon vannak. idegen emberek jószándékától függök egy olyan munkahelyen dolgozva ahol csak azért dolgozok, mert együtt itt jól el leszünk. minden jól alakult ugye?
...
az itt élő/dolgozó magyarok szerencsére nagyon jófejek és segítőkészek. ez az egyetlen ami miatt még itt vagyok. megpróbálok találni egy nem túl drága szállást, egy közelebbi munkát aztán meglátjuk. minden éjjel sikitozófrász van rajtam, de lenyelem. minden álmom otthonról az otthon hagyottakról szól, de tűrök. nem adhatom fel. nem futamodhatok meg ismét. amúgy meg ki tudja... lehet itt is élni csak... ehhh.

ébredés

2008. 02. 07-08.
igazából csak reggel felébredve fogtam fel, hogy angliában vagyok. mindezekre nem egy jófajta angol tea gőzének illata, hanem az ideiglenes szállásunk be nem pucolt fala és az orromban gyűlő, földröl felkavart por szaga emlékeztetett. mellettem két haver mégis kicsit egyedül... talán majd múlik az érzés idővel.

...well...

2008. 02. 06.
megérkeztünk. az út, hát az út az nem olyan volt amire számítottam. a repülés az valami hihetetlen csodálatos dolog volt... az elején. aztán majd szétuntam magam az út tényleges részén, csak hogy majdnem szívgörcsöt kaphassak a leszállásnál. mellettem repülésben tapasztalt emberek is érdeklődve figyeltek kifelé az ablakon. én azt hittem csak meg kell szoknom mert hogy ez mindig ilyen. azt hittem a repülők mindig enyhén jobbra érkeznek meg nem egyenesen, majd mindig leérintik a szárny szélét a földhöz, s azután mindig úgy fékeznek, hogy a szemeidet azt vissza kell türnöd a gödreibe. nah, mindegy. ne fapadoson keressek repülési élményt...
hajnal volt, angol hajnal. angol neonokkal a bristoli reptéren, angol szájszaggal a folyosókon. de boldogan lépdeltem bele a tömegbe. alig fél óra és börönddel a kezemben, boldog mosollyal arcomon lettem majdhogy elgázolva egy garázda autós által, aki pont az ellenkező oldalról jött mint én arra számítottam. igen, ezt még szokni kell...
magyar cimbora várt minket, infocsere. itt mi vs otthon mi. bristol az ablakon csak szétkent emlék. itt is gyorshajtanak ha nincs forgalom. gloucester csak egyenházak halmaza, sirályszaros autók sora. nah, majd reggel felfedezzük...