szumma

2008. 02. 09-18.
szóval, alig két hete - 12 napja érkeztünk meg ide. semmi sem úgy alakult ahogy azt elterveztük. konkrétan mindent közösen terveztünk, s most csak egyedül vagyok. minden megváltozott. mindent újra kell terveznem. terveznem? mennyire utáltam tervezni az életemben. eleddig kétszer terveztem - ezen angol utat nem beleszámolva - és egyik sem sikerült, sőt. hát ezen eset sem fog megerősíteni engem a tervezés fontosságáról...
munkába álltam egy olyan cégnél ahova csak azért mentem mert ők ide akartak elhelyezkedni, gondoltam így könnyebb lesz. lakom egy lakásban ahova azért jöttem mert ők jól ismerik a tulajt és megígérte nekik. nos ők - a bátor páros - már otthon vannak. idegen emberek jószándékától függök egy olyan munkahelyen dolgozva ahol csak azért dolgozok, mert együtt itt jól el leszünk. minden jól alakult ugye?
...
az itt élő/dolgozó magyarok szerencsére nagyon jófejek és segítőkészek. ez az egyetlen ami miatt még itt vagyok. megpróbálok találni egy nem túl drága szállást, egy közelebbi munkát aztán meglátjuk. minden éjjel sikitozófrász van rajtam, de lenyelem. minden álmom otthonról az otthon hagyottakról szól, de tűrök. nem adhatom fel. nem futamodhatok meg ismét. amúgy meg ki tudja... lehet itt is élni csak... ehhh.